„[A böjt] Gátat vet a beszéd folyamának, lecsendesíti a nyugtalanságot, oltalmazza az engedelmességet, megédesíti az álmot, meggyógyítja a testet, kielégíti a lelket.”(Ioannész Klimakosz)
Mit jelent számunkra a böjt? Lemondást, vagy nyereséget?
Téves az az elképzelés, miszerint a böjt arról szól, hogy ilyenkor mit nem szabad tenni. A böjtnek nem az a lényege, hogy mit nem teszünk, hanem hogy mit teszünk meg. A lényeg az, hogy teljes szívvel odaforduljunk Isten Fiának páratlan útjához, elmerüljünk érettünk vállalt szenvedésébe és győzelmébe. És ha ezért sok mindent nem teszünk meg, nem az a döntő, ami elmarad, hanem az, ami ilyenkor beköszönt a mi életünkbe.
A Nagyböjti időutazás a Jézus életútjához való odafordulást, a szenvedésében és győzelmében való elmerülést hivatott segíteni és szolgálni.
A tárlatvezetés
során, a szamárháton történt jeruzsálemi bevonulás és a húsvéthajnali
feltámadás közti események elevenednek meg. A kiállítás különböző színterein
interaktív eszközök, helyzetjátékok, hang- és fényhatások alkalmazásával válnak
életszerűvé a történések. A látogatók beülhetnek Pilátus székébe részt
vállalva az ítélkezésben, tagadhatnak Péter helyett az elfogatás estéjén, és
részt vehetnek az utolsó vacsorán. „Ezek az eszközök nem az öncélú
hatásvadászat kellékei, hanem azt a célt szolgálják, hogy a jelenlevők lélekben
valóban jelen lehessenek, «részt vehessenek» Krisztus szenvedéstörténetében,
átélhessék azokat a pillanatokat, amikor a mindenható Isten az ember megváltása
érdekében fokozatosan önként lemond mindenhatóságáról, a lábmosástól kezdve az
utolsó vacsorát követő áruláson, elhagyatottságon és igazságtalan megaláztatásokon
át egészen a kereszten történő végső kiszolgáltatottságig.”(Bruncsák István - Posticum)
Az első erdélyi
Nagyböjti időutazás a nagyváradi Posticumban került megrendezésre 2009-ben. A
Collegium Lutheranicum evangélikus egyetemista lelkészség megtiszteltetésnek érzi, hogy a kiállítás létrehozásában partnere a nagyváradi Posticum Egyesület.
